#Egyébként

Először egy kis történet, amit egy asztalos ismerősöm mesélt. (Most már nem dolgozik, mint asztalos, de az egy másik történet.) Egyszer egy nagyon gazdag embernek csináltak konyhaszekrényt (biztos lopta a pénzét ugye?), aki mindenből a legdrágábbat építtette be Volt olyan alkatrész, ami annyiba került, mint a munkadíjuk. Viszont nekik egy fillérrel sem akart többet fizetni. Vajon miért?

Másik dolog. Ha te rendelsz meg valamilyen munkát, akkor te is az árat nézed, nem? Jó lenne valami olcsó festőt találni, aki kifesti a lakást és akkor sem kér többet, ha kiderül, hogy lejött az egész vakolat. Sőt legjobb lenne valakit haveri alapon megkérni, az a legolcsóbb, sőt, ha jó fej, még a festéket is hozza, elintézzük egy rekesz sörrel. Persze van, amikor azt mondjuk, hogy legyen egy kicsit drágább, csak jól csinálja, például fogorvosnál, vagy bármilyen orvosnál. Valahogy azért szívesen fizetünk többet, akkor talán jobb munkát fog csinálni. Mondjuk, ha hosszú távon gondolkodsz, akkor festőből is a jobbat választod (ami drágább is). Az árnak van egy ilyen marketing tulajdonsága, hogy ami drágább, az valószínűleg jobb is, sőt hosszútávon olcsóbb.

A fizetésünk pontosan annyi, amennyire kalibrálva vagyunk, plusz-mínusz 10%. Mit is jelent ez? Tegyük fel, hogy havi 150.000 forintra vagyunk kalibrálva. Ha a fizetésünk mondjuk 130.000, akkor nekiállunk mindenféle mellékállást meg egyebeket keresni, hogy többet keressünk és elérjük a 150 ezret. Viszont, ha 170 összejön, akkor nekiállunk költekezni, olyan dolgokat vásárolni, amiket egyébként nem vennénk. Persze ezek nagyon fontos és szükséges dolgok, de egyébként nem vennénk meg, merthogy nincs rá pénz. Persze veszünk lottót, mert hátha, meg a nyeremény felét odaadnánk a szegényeknek (azok megérdemlik, mert nem ők tehetnek róla, hogy szegények, mert mi sem tehetünk róla, hanem a szüleink, az iskolarendszer, a kormány, a bankok, illetve különböző etnikumok), a másik felének a felét meg szétosztanánk a családban, a többit meg 1 év alatt elköltenénk, mert nem annyira voltunk kalibrálva.

Tehát a megoldás: kalibráld magasabbra magadat! Légy kicsit igényesebb! (Ezt ne a férjed/feleséged lecserélésével kezd!) Ha szereted a sajtokat (és miért ne szeretnéd), ne trappistát vegyél, hanem valami jobbat. Figyelj oda az étkezésre, ne mindig ugyanazokat edd. Járj el sűrűbben étterembe. Szóval vegyél fel új szokásokat, amíg kicsit jobbá tesznek, amihez kicsit több pénz kell.  Ahogy hozzászoksz, ezekhez, úgy kalibrálod magad felfelé, és már nem lesz elég az a fizetés, magasabbra kalibráltad magadat. Elkezded keresni a lehetőségeket, hogy több pénzed legyen, és bármilyen furcsa, nem is kell bemenned a főnöködhöz kérni, mert egyszer csak ad. Vagy Ő vagy valaki más.

Másik, kicsit nehezebb, de sokkal érdekesebb dolog a célok kitűzése, és azok elérése. Erről nem írnék részletesebben, akit érdekel a téma, és még nem fásult be teljesen, annak ajánlom a Csodalámpa című könyvet (itt olcsóbb) és Varga Róbert Álmok célok szerepe című hanganyagát.

Nos, fizetésemelést a legegyszerűbb úgy kérni, ha átmegyünk egy másik céghez, ahol többet fizetnek, de oda is csak akkor és annyiért fognak felvenni, amennyire kalibrálva vagyunk.